7. Fejezet ''Te mindig ilyen idegesítő vagy?''

Bocsi a késésért! Itt az új rész és nézzétek el nekem ha ha vannak hibák a részben. Most nem volt időm átnézni.:-) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!

Úgy csinálok, mintha nem venném észre, hogy Ő az. Lehet, csak megállt telefonálni. De minden reményem elszállt, amikor a jellegzetes rezgő hangot meghallottam. Lehúzta az ablakot. Biztosra veszem, hogy jót akar rajtam szórakozni. Hiszen ezt megint jól megcsináltam. Egyedül ülők hajnali egykor a buszmegállóba és várok az első járatra. Hát nem nevetséges? Más megoldotta a fuvart csak én nem vettem ezt az apróságot figyelembe.
- Alex, túl korán jöttél ki az öt órási buszra, nem? - kérdezte Harry szinte nevetve.
Nem válaszoltam neki, csak egy pillantást vetettem rá és el is fordítottam a fejem a másik irányba.
- Vald be, csakis direkt késted le az utolsó buszt, mert meg akartad nézni hogy áll rajtam a papírkorona. - folytatta a piszkálásom, amit nagyon élvezett.
- Ne álmodozz - emeltem a tekintetem végül rá - Különben is hol hagytad Mandy királynődet? Sóhajtottam egyet jelzésnek, hogy nem érdekel a hülyesége.
Kicsit elegem lett,  engem megtalál az összes idióta?
- A viccet félretéve, haza vigyelek? - váltott át hirtelen komolyra.
- Hogy mit akarsz csinálni? - nem hittem a füleimnek - Gyanús vagy te nekem, miért akarsz magaddal vinni?
- Hogy elraboljalak és megerőszakoljalak. Most komolyan Alex, ilyenkor veszélyes egyedül itt ücsörögni.
- Mit érdekel ez téged? - érdeklődtem, bár inkább magamtól kérdeztem, mintsem tőle.
Harry kiszállt figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatomat és átment a kocsi másik oldalára, hogy kinyissa az ajtót.
Na gyere. - szinte suttogta azzal a mély hangjával, közben az ajtóra támaszkodott. Bólintottam egyet és miután megigazítottam a szoknyám odalépkedtem a járgányhoz, belenéztem a szemébe, majd beültem. Mire becsatoltam a biztonsági övet addigra Harry is mellettem volt és éppen indította az autót. Nem mondtanám, hogy kínos csend telepedett ránk, de kellemes se volt. Nem vezetett veszélyesen. A szabályokat betartva haladtunk, mint a jógyerekek. Én a minket körülvevő erdőt bámultam. Semmi érdekes nem volt benne, főleg úgy, hogy korom sötét volt. Mégis valami furcsa. Már csak megismerném a környéket, ha egy hete legalább kétszer egy nap megjártam a suli-kolesz utat a busszal. És erdős részre egyáltalán nem emlékszek.
-Harry, azt mondtad haza viszel! Nem erről volt szó! - keltem ki magamból. Az említett rámnézett és felhúzta az egyik szemöldökét.
- Miért szerinted hova viszlek ha nem a kollégiumba? - kérdezte, majd újra az útra szegezte a tekintetét.
-Ezt nekem kéne kérdeznem tőle...
- Csak nem akarok átmenni a városon, erre rövidebb - vágott közbe kicsit idegesen - Te mindig ilyen idegesítő vagy?
-Én csak...- dadogtam és inkább nem folytattam. Ismét a sötétséget bámultam. Valahogy ez most érdekesebbnek tűnt. Tényleg idegesítő lennék? Ez kicsit fájt. Hiszen nem is ismer. Akkor hogy van joga ilyet állítani rólam? Egyáltalán minek ültem be mellé. Tudhattam volna, hogy nem bírja ki és valamit beszól.
A percek egyre hosszabbnak tűntek. Arra eszméltem, hogy egy erős robogó hang hallatszik. Valószinűnek tartom, ez a kocsiból jön mert elkezdtünk lassulni. Végül meg is állt. Harryre néztem, aki épp a kormányt ütötte miközben szitkozódott.
- Maradj itt. - mondta és már be is csukta maga mögött az ajtót.
Hát persze, hogy nem fogok neki szót fogadni. Kicsatoltam az övem és ki is szálltam.
A látvány nem volt valami bizalomgerjsztő, ahogy Harry mellé sétáltam. A motorháztető fel volt nyitva, Harry pedig könyékig elmerült benne.
Nem lehet, hogy csak kifogyott a benzin? - tettem fel az egyszerű kérdést.
Nem válaszolt csak sóhajtott egyet és tovább matatott a kocsiban. Most vajon megsértődött?
- Vagy nem az az izé a rossz? - csináltam úgy, mintha értenék hozzá, miközben egy henger alakú valamire mutattam, amiből pár vezeték lógott ki. Harry a kütyüre pillantott majd rám.
-Alex, az a gyújtás. Annak semmi baja. - mondta kicsit idegesen. Majd az említett felegyenesedett és kivette a zsebéből a telefonját, nyomkodott valamit és a füléhez emelte. Arrébb sétált, így nem hallottam semmit a beszélgetésből. Harry sétálgatott fel-le, néha megállt és beletúrt a hajába. Eddig nem is figyeltem milyen magas. Egy, talán két fejjel nagyobb nálam.
- Most beszéltem az egyik legjobb haverommal, Louis-al - kezdett bele amikor már elég közel volt hozzám - és azt mondta, hogy felesleges itt pazarolni az időt, hideg is van, úgyhogy menjünk az edzőterembe. Nincs messze.
-Milyen edzőterem? - húztam fel a szemöldököm.
- Itt van közel, csak pár kilómétert kell gyalogolnunk. Louisé az épület és az a legjobb ötlet, ha ma 'estére' odamegyünk. - világosított fel, közben az arcomat pásztázta.
- Remek. Minek is ültem be ebbe az átkozott autóba - mutattam a járműre - és pár kilóméter? Magassarkúban vagyok nem zavar? - tettem fel a fiúnak kétségbeesetten a  kérdéseket.
-Te nem csak idegesítő vagy, hanem hisztis is. - vágta a szemembe egyszerűen Harry, majd elindult lassú megfontolt léptekkel, így  egyre távolabb kerülve tőlem. Én csak elképedve tudtam utána nézni. Ő ezt élvezi, hogy mindig beszól valamit? 
Remélem nem akar itt hagyni azok után, hogy Ő miatta vagyunk itt a semmi közepén. 
Harry Styles miatt.
- És mi lesz a kocsiddal? - orditottam utána, hisz már volt vagy tíz méter köztünk. Harry megállt, miután utolérte remegő hangom őt. Igen, megállt de nem fordult meg, hiába vártam a válaszát. Csak nem hagyná itt a ránézésre méregdrága jelenleg működésre képtelen autóját.