Ez a rész most olyan semmilyen és nagyon rövid lett. Késő is van és úgy néz ki, hogy így utolsó másfél hónapra lesz munkám. Emiatt kevesebb időm lesz írni. Főleg úgy, hogy közben fordítani is szeretnék a másik blogomra. Na mindegy majd összehozom. És mégegyszer bocsi ezért a részért de hajnali fél egykor csak ez tellik tőlem:-)
Alice nagyon kedves lány. Sikerült áthurcolkodni a szobájába. Vagyis már a közös szobánkba. Jól ki fogunk jönni, az egyszer biztos. Nagyon sokat beszélgettünk a pakolás közben. Megért engem, talán azért is mert ő majdnem olyan helyzetben van, mint én. Alicet a nagyszülei nevelték fel. Így hamar megtanult önállóan élni. Inkább úgy mondom kénytelen volt gondoskodni magáról és a nagyszüleiről. Mégis kedves, élettel teli. Hiszen vannak olyanok akik épp emiatt kallódnak el a nagyvilágban. De ő más.
A fürdőbe tartottam. Már rám férne egy jó kis lazulás. Miután bezárkóztam, a gatyámat akartam levenni, de észrevettem, hogy valami zörög a zsebembe. Hát persze el is felejtettem. A szórólap. Kihalásztam és elkezdtem olvasni.
''Ezennel minden kedves első éves hallgatót meghívunk az iskola minden évében megrendezett Gólyabáljára. Ez alkalommal péntek este kerül megrendezésre a mulatozás. A bál kapui minden tanulónk számára nyitott. Itt csak a mosoly és a jókedv kap helyet. És ne felejtsetek szavazni az iskola 'királyára' és 'királynőjére'. A szavaz...''
Összegyürtem a papírt és kidobtam. Nem akartam tovább húzni az időt. Megengedtem a vizet és miután minden ruha lekerült rólam beültem a forró vízbe. Szinte éreztem, ahogy égeti, szinte marja a bőrömet. Miután már kihűlt a víz, kiszálltam a kádból és belebujtam a pizsamámba.
-Te tudsz a pénteki bálról? - támadtam le Alicet, miután beértem a szobába.
- Persze, minden évben megrendezik elsősorban az elsőéveseknek. De azt nem tudtam, hogy pénteken lesz. - válaszolta, miközben a laptopját bújta.
- Én is csak most olvastam. - zártam le a témát és befészkeltem magam a meleg ágyba.
Úgy ültem a padba, mint egy zombi. Nem sokat aludtam az éjjel. Csak forgolódtam. Most pedig egy élő-halott vagyok. De ennek ellenére van egy pozitívum a mai suli napban. Nem találkozok Harryvel. Ezt is annak köszönhetem, hogy csak társadalom ismeret órán vagyunk egy osztályba besorolva, az pedig csak - szerintem, hogy én örüljek - hétfőnként van. Úgyhogy erre a hétre kipipálva a fiú.
Az órák után buszozhattam haza. Furcsa, hogy a haza alatt a kollégiumot értem. Dehát szerintem ez mindenkinél így van. A diákszálló a második otthona egy tanuló számára. Gondolkodásomból egy autó dudálása ugrasztott ki. Remek. A buszunk előtt vagy száz jármű kígyózott. Már csak ez hiányzott, a dugó. A bál is közeleg, pár nap és péntek. Ruhám sincs, amit felvehetnék. Ha megyek egyáltalán. Nem tudom, már elbizonytalanodtam. Majd mindent a maga idejében. Nem szeretek előre tervezgetni.
jó lett!csak így tovább
VálaszTörlés