6. Fejezet ''Most mi legyen?''

Hamar elteltek a napok, mintha felgyorsították volna. Kettőt pislogtam és már péntek reggel van. Ma van a bál napja. Alice a csoporttársaival megy az alkalomra és mivel még nem nagyon barátkoztam össze senkivel, kénytelen leszek egyedül menni. Ki tudja, lehet, hogy majd a partin megismerkedek valakivel. Igazából Alice mondta, hogy nyugodtan tartsak velük, de úgy gondoltam, nem akaszkodhatok mindig rá. Saját magamnak is szeretnék ezzel bizonyítani, meg persze anyunak. Meg tudok állni a saját lábamon. Menni fog, elmegyek, barátokat szerzek,bulizunk egy jót és a többit majd meglátjuk hogy folytatódik. Apropó, anyu. Felkéne hívnom, már rég nem beszéltem vele ahhoz képest, hogy megígértem neki, hogy gyakran jelentkezem. El is vettem az asztalról a telefonom, de amikor felfogtam mennyi az idő, kipattantam az ágyból és villám sebességgel készülődni keztem. Fél nyolcat mutatott az órám, nekem pedig nyolcra a suliba kéne lennem. Így anyu helyett egy taxit hívtam. Szerencsére pont időbe érkeztem az iskola kapui elé. Ma csak négy előadásra kell beülnöm, úgyhogy hamar végzek. Bár ma nem lesz órám Aliceval, vele is csak hétfőnként.

Délután kettőkor már a városba sétálgattam, kirakatokat nézegettem. Majd miután kezdtem unni, beléptem egy kávézó ajtaján. Hosszú sor kígyózott elöttem és az szinte az összes asztalnál ült valaki vagy éppen valakik. Mi van itt? Nem kellett sokat gondolkodnom a magamban feltett kérdésről, hiszen az elöttem lévők pont erről beszélgettek. A szomszéd épületbe valami konferenciát tartanak és pechemre pont most tartanak szünetet. Körülbelül negyed órát vártam mire megkaptam a rendelésem. Szerencsére pont akkor szabadult fel egy asztal, így gyorsan leültem oda, amíg valaki meg nem előz.
-Bocsi leülhetek, nincs szabad asztal. Nem foglak zavarni. - zökkentett ki a gondolkodásomból egy ismeretlen férfi hang. Felnéztem és köpni nyelni nem tudtam. Egy látványosan kidolgozott felső testtel rendelkező sármos fiú állt az asztal előtt a válaszomra várva. Várjunk csak fiú? Nem ez egy igazi pasi. Egy szőke herceg. Ugyanis szőke haja van.
- Öm... Persze.... Foglalj helyet. - dadogtam. Azt se tudtam merre nézzek. Feltűnően forgattam a fejem jobbra-balra. Szerintem észrevette a zavarom, mert féloldalasan elmosolyodott. Élvezte a helyzetet. Hogy szinte a padlóra olvadok.
-Az én nevem Eric. -kezdeményezett.
-Én...én Alex vagyok.
-És zavarban.- viccelődött.
- Te meg élvezed a helyzetet, igaz? - mosolyogtam rá. Kiittam a pohár tartalmát és felkeltem a helyemről.
- Én viszont sietek haza, este programom van. - hadartam el és elindultam. Csakhogy Eric megfogta a csuklóm és nem tudtam tovább menni. Meg kell említenem elég erős.
- A számodat elkérhetem. Persze ha nem gond. - nézett nagy szemekkel. Csak bólintottam. Számot cseréltünk és végre kiléptem a kávézóból. Megígérte, hogy a napokban hívni fog.

Délután öt körül értem haza. Rögtön el is kezdtem készülődni. Egy fekete pántnélküli, combközépig érő egyberuhát vettem fel. Ehez egy szintén fekete magassarkút választottam. A hajamat begöndörítettem és máris kész voltam. Az út a tűsarkűmba kicsit hosszabb volt mint szokott lenni. De épségben odaértem.
Éreztem a jó hangulatot, ahogy beléptem a bejáraton. Nyüzsögtek az emberek mindenfelé. Ki hinné, hogy ennyien járnak a suliba. A zene nem dübörgött, inkább pont jó volt. Az asztalhoz sétáltam és és elvettem egy üveg pezsgőt a tálcáról. Néztem a társaságot, miközben mindig bele-bele kortyolgattam az italomba.
- Alex. Hogy érzed magad? - kérdezte az ismerős hang, Alice.
-Köszi el vagyok. - válaszoltam egyszerűen - de szerintem téged már várnak. - mondtam és egy pár fős integető társaság felé néztem.
Elsétáltam Alicetől és a táncoló tömeg felé vettem az irányt. Igazából mindenki táncolt mindenkivel. A zene magával ragadott és a testem felvette a ritmust. De nem sokáig élvezhettem ezt az egészet, mert a zene hirtelen elhalkult és a színpadra került az összes világítás.
- A kezemben tartom a bál király és királynőjének a nevét. Hagyomány szerint éjfélkor az ő táncukat nézzük majd meg, ami pár percen bellül bekövetkezik. - beszélt a mikrofonba egy idősebb nő. Gondolom ő is egy tanár lehet. Éppen most nyitja fel az egyik borítékot.
- És a királynő nem más mint Mandy  Brook.
Fogalmam sem volt, hogy ki ő, de amikor a színpadra lépett megismertem. Szóval a neve Mandy. A szőke hajú lány, aki azt hiszi, hogy kisajátíthatja magának a padokat. Legalábbis első nap így viselkedett.
- A király pedig nem más mint - na itt a szokásos 'húzzuk a diákok idegeit' szünetet tartott - Harry Styles.
Hogy meglepődtem-e? A válaszom nem. Hiszen Alice megmondta, ő a suli menője. Ami nálam csak a nagyképűséggel ér fel. A táncukat nem volt kedvem végig nézni. Inkább kimentem oda, bhol multkor voltam, a szökőkúthoz. Lassan úgyis indulok vissza a koleszba. Éjfél múlt. Még egy kicsit bámultam a sötétségbe, a suli mellett volt pár dohányzó fiatal is. De voltak olyanok akik éppen elhagyták a területet. Én is úgy döntöttem, hogy lépésre bírom a lábaimat és a buszmegállóhoz sétálok. Na ilyenkor irigylem azokat, akiknek van jogsiuk és kocsijuk is. Rajatam kivül nem nagyon voltak a megállóban. Megnéztem az órát és menetrendet. Hajnali egy óra van és az utolsó busz tizenegy órakor ment el. Remek. Sóhajtottam egyet és leültem a padra. Erre nem is gondoltam. A hazajutásra. Most mi legyen? Sétáljak egyedül haza? De mire a kollégiumgoz érek gyalog, addigra jön az első busz. Úgy négy óra mulva. Gondolatomból egy fékcsikorgás hangja ugrasztott ki. A szívbajt hozta rám, amikor felkaptam a fejem és az autó elöttem állt. Felismertem a járműt. Ez Harryé....