Hali !:-)
A részt már elkezdtem, nemsokára végeznék is vele, de sajnos a gépem végleg megadta magát. Remélem hamar megjavítják, mert a kinézetet is szeretném kicsit felújítani:-)
A suli közbeni a részek nem tudom hogy lesznek, de majd megoldom. Eddig úgy néz ki, hogy minden nap 7.00- 16.00-ig vagy tovább bent leszek a suliba. Egyhuzamba naponta 8-9 óra.... De nem szeretném abbahagyni ezt a blogot.
Na mindegy majd meglátjuk mi lesz belőle.:-)
Bocsi a késésért! Itt az új rész és nézzétek el nekem ha ha vannak hibák a részben. Most nem volt időm átnézni.:-) Remélem tetszeni fog. Jó olvasást!
Úgy csinálok, mintha nem venném észre, hogy Ő az. Lehet, csak megállt telefonálni. De minden reményem elszállt, amikor a jellegzetes rezgő hangot meghallottam. Lehúzta az ablakot. Biztosra veszem, hogy jót akar rajtam szórakozni. Hiszen ezt megint jól megcsináltam. Egyedül ülők hajnali egykor a buszmegállóba és várok az első járatra. Hát nem nevetséges? Más megoldotta a fuvart csak én nem vettem ezt az apróságot figyelembe.
- Alex, túl korán jöttél ki az öt órási buszra, nem? - kérdezte Harry szinte nevetve.
Nem válaszoltam neki, csak egy pillantást vetettem rá és el is fordítottam a fejem a másik irányba.
- Vald be, csakis direkt késted le az utolsó buszt, mert meg akartad nézni hogy áll rajtam a papírkorona. - folytatta a piszkálásom, amit nagyon élvezett.
- Ne álmodozz - emeltem a tekintetem végül rá - Különben is hol hagytad Mandy királynődet? Sóhajtottam egyet jelzésnek, hogy nem érdekel a hülyesége.
Kicsit elegem lett, engem megtalál az összes idióta?
- A viccet félretéve, haza vigyelek? - váltott át hirtelen komolyra.
- Hogy mit akarsz csinálni? - nem hittem a füleimnek - Gyanús vagy te nekem, miért akarsz magaddal vinni?
- Hogy elraboljalak és megerőszakoljalak. Most komolyan Alex, ilyenkor veszélyes egyedül itt ücsörögni.
- Mit érdekel ez téged? - érdeklődtem, bár inkább magamtól kérdeztem, mintsem tőle.
Harry kiszállt figyelmen kívül hagyva az utolsó mondatomat és átment a kocsi másik oldalára, hogy kinyissa az ajtót.
Na gyere. - szinte suttogta azzal a mély hangjával, közben az ajtóra támaszkodott. Bólintottam egyet és miután megigazítottam a szoknyám odalépkedtem a járgányhoz, belenéztem a szemébe, majd beültem. Mire becsatoltam a biztonsági övet addigra Harry is mellettem volt és éppen indította az autót. Nem mondtanám, hogy kínos csend telepedett ránk, de kellemes se volt. Nem vezetett veszélyesen. A szabályokat betartva haladtunk, mint a jógyerekek. Én a minket körülvevő erdőt bámultam. Semmi érdekes nem volt benne, főleg úgy, hogy korom sötét volt. Mégis valami furcsa. Már csak megismerném a környéket, ha egy hete legalább kétszer egy nap megjártam a suli-kolesz utat a busszal. És erdős részre egyáltalán nem emlékszek.
-Harry, azt mondtad haza viszel! Nem erről volt szó! - keltem ki magamból. Az említett rámnézett és felhúzta az egyik szemöldökét.
- Miért szerinted hova viszlek ha nem a kollégiumba? - kérdezte, majd újra az útra szegezte a tekintetét.
-Ezt nekem kéne kérdeznem tőle...
- Csak nem akarok átmenni a városon, erre rövidebb - vágott közbe kicsit idegesen - Te mindig ilyen idegesítő vagy?
-Én csak...- dadogtam és inkább nem folytattam. Ismét a sötétséget bámultam. Valahogy ez most érdekesebbnek tűnt. Tényleg idegesítő lennék? Ez kicsit fájt. Hiszen nem is ismer. Akkor hogy van joga ilyet állítani rólam? Egyáltalán minek ültem be mellé. Tudhattam volna, hogy nem bírja ki és valamit beszól.
A percek egyre hosszabbnak tűntek. Arra eszméltem, hogy egy erős robogó hang hallatszik. Valószinűnek tartom, ez a kocsiból jön mert elkezdtünk lassulni. Végül meg is állt. Harryre néztem, aki épp a kormányt ütötte miközben szitkozódott.
- Maradj itt. - mondta és már be is csukta maga mögött az ajtót.
Hát persze, hogy nem fogok neki szót fogadni. Kicsatoltam az övem és ki is szálltam.
A látvány nem volt valami bizalomgerjsztő, ahogy Harry mellé sétáltam. A motorháztető fel volt nyitva, Harry pedig könyékig elmerült benne.
Nem lehet, hogy csak kifogyott a benzin? - tettem fel az egyszerű kérdést.
Nem válaszolt csak sóhajtott egyet és tovább matatott a kocsiban. Most vajon megsértődött?
- Vagy nem az az izé a rossz? - csináltam úgy, mintha értenék hozzá, miközben egy henger alakú valamire mutattam, amiből pár vezeték lógott ki. Harry a kütyüre pillantott majd rám.
-Alex, az a gyújtás. Annak semmi baja. - mondta kicsit idegesen. Majd az említett felegyenesedett és kivette a zsebéből a telefonját, nyomkodott valamit és a füléhez emelte. Arrébb sétált, így nem hallottam semmit a beszélgetésből. Harry sétálgatott fel-le, néha megállt és beletúrt a hajába. Eddig nem is figyeltem milyen magas. Egy, talán két fejjel nagyobb nálam.
- Most beszéltem az egyik legjobb haverommal, Louis-al - kezdett bele amikor már elég közel volt hozzám - és azt mondta, hogy felesleges itt pazarolni az időt, hideg is van, úgyhogy menjünk az edzőterembe. Nincs messze.
-Milyen edzőterem? - húztam fel a szemöldököm.
- Itt van közel, csak pár kilómétert kell gyalogolnunk. Louisé az épület és az a legjobb ötlet, ha ma 'estére' odamegyünk. - világosított fel, közben az arcomat pásztázta.
- Remek. Minek is ültem be ebbe az átkozott autóba - mutattam a járműre - és pár kilóméter? Magassarkúban vagyok nem zavar? - tettem fel a fiúnak kétségbeesetten a kérdéseket.
-Te nem csak idegesítő vagy, hanem hisztis is. - vágta a szemembe egyszerűen Harry, majd elindult lassú megfontolt léptekkel, így egyre távolabb kerülve tőlem. Én csak elképedve tudtam utána nézni. Ő ezt élvezi, hogy mindig beszól valamit?
Remélem nem akar itt hagyni azok után, hogy Ő miatta vagyunk itt a semmi közepén.
Harry Styles miatt.
- És mi lesz a kocsiddal? - orditottam utána, hisz már volt vagy tíz méter köztünk. Harry megállt, miután utolérte remegő hangom őt. Igen, megállt de nem fordult meg, hiába vártam a válaszát. Csak nem hagyná itt a ránézésre méregdrága jelenleg működésre képtelen autóját.
Hamar elteltek a napok, mintha felgyorsították volna. Kettőt pislogtam és már péntek reggel van. Ma van a bál napja. Alice a csoporttársaival megy az alkalomra és mivel még nem nagyon barátkoztam össze senkivel, kénytelen leszek egyedül menni. Ki tudja, lehet, hogy majd a partin megismerkedek valakivel. Igazából Alice mondta, hogy nyugodtan tartsak velük, de úgy gondoltam, nem akaszkodhatok mindig rá. Saját magamnak is szeretnék ezzel bizonyítani, meg persze anyunak. Meg tudok állni a saját lábamon. Menni fog, elmegyek, barátokat szerzek,bulizunk egy jót és a többit majd meglátjuk hogy folytatódik. Apropó, anyu. Felkéne hívnom, már rég nem beszéltem vele ahhoz képest, hogy megígértem neki, hogy gyakran jelentkezem. El is vettem az asztalról a telefonom, de amikor felfogtam mennyi az idő, kipattantam az ágyból és villám sebességgel készülődni keztem. Fél nyolcat mutatott az órám, nekem pedig nyolcra a suliba kéne lennem. Így anyu helyett egy taxit hívtam. Szerencsére pont időbe érkeztem az iskola kapui elé. Ma csak négy előadásra kell beülnöm, úgyhogy hamar végzek. Bár ma nem lesz órám Aliceval, vele is csak hétfőnként.
Délután kettőkor már a városba sétálgattam, kirakatokat nézegettem. Majd miután kezdtem unni, beléptem egy kávézó ajtaján. Hosszú sor kígyózott elöttem és az szinte az összes asztalnál ült valaki vagy éppen valakik. Mi van itt? Nem kellett sokat gondolkodnom a magamban feltett kérdésről, hiszen az elöttem lévők pont erről beszélgettek. A szomszéd épületbe valami konferenciát tartanak és pechemre pont most tartanak szünetet. Körülbelül negyed órát vártam mire megkaptam a rendelésem. Szerencsére pont akkor szabadult fel egy asztal, így gyorsan leültem oda, amíg valaki meg nem előz.
-Bocsi leülhetek, nincs szabad asztal. Nem foglak zavarni. - zökkentett ki a gondolkodásomból egy ismeretlen férfi hang. Felnéztem és köpni nyelni nem tudtam. Egy látványosan kidolgozott felső testtel rendelkező sármos fiú állt az asztal előtt a válaszomra várva. Várjunk csak fiú? Nem ez egy igazi pasi. Egy szőke herceg. Ugyanis szőke haja van.
- Öm... Persze.... Foglalj helyet. - dadogtam. Azt se tudtam merre nézzek. Feltűnően forgattam a fejem jobbra-balra. Szerintem észrevette a zavarom, mert féloldalasan elmosolyodott. Élvezte a helyzetet. Hogy szinte a padlóra olvadok.
-Az én nevem Eric. -kezdeményezett.
-Én...én Alex vagyok.
-És zavarban.- viccelődött.
- Te meg élvezed a helyzetet, igaz? - mosolyogtam rá. Kiittam a pohár tartalmát és felkeltem a helyemről.
- Én viszont sietek haza, este programom van. - hadartam el és elindultam. Csakhogy Eric megfogta a csuklóm és nem tudtam tovább menni. Meg kell említenem elég erős.
- A számodat elkérhetem. Persze ha nem gond. - nézett nagy szemekkel. Csak bólintottam. Számot cseréltünk és végre kiléptem a kávézóból. Megígérte, hogy a napokban hívni fog.
Délután öt körül értem haza. Rögtön el is kezdtem készülődni. Egy fekete pántnélküli, combközépig érő egyberuhát vettem fel. Ehez egy szintén fekete magassarkút választottam. A hajamat begöndörítettem és máris kész voltam. Az út a tűsarkűmba kicsit hosszabb volt mint szokott lenni. De épségben odaértem.
Éreztem a jó hangulatot, ahogy beléptem a bejáraton. Nyüzsögtek az emberek mindenfelé. Ki hinné, hogy ennyien járnak a suliba. A zene nem dübörgött, inkább pont jó volt. Az asztalhoz sétáltam és és elvettem egy üveg pezsgőt a tálcáról. Néztem a társaságot, miközben mindig bele-bele kortyolgattam az italomba.
- Alex. Hogy érzed magad? - kérdezte az ismerős hang, Alice.
-Köszi el vagyok. - válaszoltam egyszerűen - de szerintem téged már várnak. - mondtam és egy pár fős integető társaság felé néztem.
Elsétáltam Alicetől és a táncoló tömeg felé vettem az irányt. Igazából mindenki táncolt mindenkivel. A zene magával ragadott és a testem felvette a ritmust. De nem sokáig élvezhettem ezt az egészet, mert a zene hirtelen elhalkult és a színpadra került az összes világítás.
- A kezemben tartom a bál király és királynőjének a nevét. Hagyomány szerint éjfélkor az ő táncukat nézzük majd meg, ami pár percen bellül bekövetkezik. - beszélt a mikrofonba egy idősebb nő. Gondolom ő is egy tanár lehet. Éppen most nyitja fel az egyik borítékot.
- És a királynő nem más mint Mandy Brook.
Fogalmam sem volt, hogy ki ő, de amikor a színpadra lépett megismertem. Szóval a neve Mandy. A szőke hajú lány, aki azt hiszi, hogy kisajátíthatja magának a padokat. Legalábbis első nap így viselkedett.
- A király pedig nem más mint - na itt a szokásos 'húzzuk a diákok idegeit' szünetet tartott - Harry Styles.
Hogy meglepődtem-e? A válaszom nem. Hiszen Alice megmondta, ő a suli menője. Ami nálam csak a nagyképűséggel ér fel. A táncukat nem volt kedvem végig nézni. Inkább kimentem oda, bhol multkor voltam, a szökőkúthoz. Lassan úgyis indulok vissza a koleszba. Éjfél múlt. Még egy kicsit bámultam a sötétségbe, a suli mellett volt pár dohányzó fiatal is. De voltak olyanok akik éppen elhagyták a területet. Én is úgy döntöttem, hogy lépésre bírom a lábaimat és a buszmegállóhoz sétálok. Na ilyenkor irigylem azokat, akiknek van jogsiuk és kocsijuk is. Rajatam kivül nem nagyon voltak a megállóban. Megnéztem az órát és menetrendet. Hajnali egy óra van és az utolsó busz tizenegy órakor ment el. Remek. Sóhajtottam egyet és leültem a padra. Erre nem is gondoltam. A hazajutásra. Most mi legyen? Sétáljak egyedül haza? De mire a kollégiumgoz érek gyalog, addigra jön az első busz. Úgy négy óra mulva. Gondolatomból egy fékcsikorgás hangja ugrasztott ki. A szívbajt hozta rám, amikor felkaptam a fejem és az autó elöttem állt. Felismertem a járműt. Ez Harryé....
Ez a rész most olyan semmilyen és nagyon rövid lett. Késő is van és úgy néz ki, hogy így utolsó másfél hónapra lesz munkám. Emiatt kevesebb időm lesz írni. Főleg úgy, hogy közben fordítani is szeretnék a másik blogomra. Na mindegy majd összehozom. És mégegyszer bocsi ezért a részért de hajnali fél egykor csak ez tellik tőlem:-)
Alice nagyon kedves lány. Sikerült áthurcolkodni a szobájába. Vagyis már a közös szobánkba. Jól ki fogunk jönni, az egyszer biztos. Nagyon sokat beszélgettünk a pakolás közben. Megért engem, talán azért is mert ő majdnem olyan helyzetben van, mint én. Alicet a nagyszülei nevelték fel. Így hamar megtanult önállóan élni. Inkább úgy mondom kénytelen volt gondoskodni magáról és a nagyszüleiről. Mégis kedves, élettel teli. Hiszen vannak olyanok akik épp emiatt kallódnak el a nagyvilágban. De ő más.
A fürdőbe tartottam. Már rám férne egy jó kis lazulás. Miután bezárkóztam, a gatyámat akartam levenni, de észrevettem, hogy valami zörög a zsebembe. Hát persze el is felejtettem. A szórólap. Kihalásztam és elkezdtem olvasni.
''Ezennel minden kedves első éves hallgatót meghívunk az iskola minden évében megrendezett Gólyabáljára. Ez alkalommal péntek este kerül megrendezésre a mulatozás. A bál kapui minden tanulónk számára nyitott. Itt csak a mosoly és a jókedv kap helyet. És ne felejtsetek szavazni az iskola 'királyára' és 'királynőjére'. A szavaz...''
Összegyürtem a papírt és kidobtam. Nem akartam tovább húzni az időt. Megengedtem a vizet és miután minden ruha lekerült rólam beültem a forró vízbe. Szinte éreztem, ahogy égeti, szinte marja a bőrömet. Miután már kihűlt a víz, kiszálltam a kádból és belebujtam a pizsamámba.
-Te tudsz a pénteki bálról? - támadtam le Alicet, miután beértem a szobába.
- Persze, minden évben megrendezik elsősorban az elsőéveseknek. De azt nem tudtam, hogy pénteken lesz. - válaszolta, miközben a laptopját bújta.
- Én is csak most olvastam. - zártam le a témát és befészkeltem magam a meleg ágyba.
Úgy ültem a padba, mint egy zombi. Nem sokat aludtam az éjjel. Csak forgolódtam. Most pedig egy élő-halott vagyok. De ennek ellenére van egy pozitívum a mai suli napban. Nem találkozok Harryvel. Ezt is annak köszönhetem, hogy csak társadalom ismeret órán vagyunk egy osztályba besorolva, az pedig csak - szerintem, hogy én örüljek - hétfőnként van. Úgyhogy erre a hétre kipipálva a fiú.
Az órák után buszozhattam haza. Furcsa, hogy a haza alatt a kollégiumot értem. Dehát szerintem ez mindenkinél így van. A diákszálló a második otthona egy tanuló számára. Gondolkodásomból egy autó dudálása ugrasztott ki. Remek. A buszunk előtt vagy száz jármű kígyózott. Már csak ez hiányzott, a dugó. A bál is közeleg, pár nap és péntek. Ruhám sincs, amit felvehetnék. Ha megyek egyáltalán. Nem tudom, már elbizonytalanodtam. Majd mindent a maga idejében. Nem szeretek előre tervezgetni.
Nem értettem Harry viselkedését. Hajnalban még tök normális volt. Vagy én voltam rámenős? Szerintem nem kértem nagy szivességet azzal, hogy fuvarozzon el a suliba ha már ő is oda megy. Apropó, suli!
Itt állok az iskola kapui előtt. Hatalmas vaskapu volt.
Beléptem a főbejáraton és egy teljesen új környezet fogadott. A sarkokban cserepes virágok illatoztak, az aula egyik oldalán számítógépek, míg a másikon asztalok voltak székekkel körbeölelve. A diákokról pedig csak annyit, hogy rengetegen vannak.
Fogalmam sincs merre van a 213-as terem. Végül megtaláltam az első emeleten. Nagy levegőt vettem majd beléptem és körbe néztem. Ezt nem hiszem el. Harry mi a francot keres itt? Miért pont ugyanaz a terem? Az említettre emeltem a tekintetem, de ő úgy csinált, mintha nem ismerne. Hátul ült egy barátjával.
Nagyon nem volt már sok hely. Ezért az elsőt, amit megláttam le is stoppoltam. Leültem oda és elhelyezkedtem.
Csak egy árnyékot láttam a padomnál.
- Ez az én helyem, kislány - mondta egy igen vinnyogó hang - úgyhogy emeld fel a seggedet és ülj máshova.
Mellettem már mindenki nevetett. Harry és a haverjai is.
- Miért rá van írva a neved? - kérdeztem a lánytól egyszerűen és vizslattam a padot, mintha a nevét keresném. Tipikus szőke ribanc.
- Nem. De itt a nagyok ülnek. Nem a gólyák.
A többiek meg még mindig csak nevettek. Rajtam. Jobbnak láttam, ha nem veszekszem vele. Felálltam és az legelső padhoz mentem. Ledobtam a cuccom az ott ülő lány mellé és kiviharoztam a teremből. A női mosdót kajtattam, de nem kellett messzire mennem mert a folyósó végén volt. Bementem, megmostam hideg vízzel az arcom és néztem magam a tükörbe. Ma mindenki megőrült? Vagy ez itt megszokott?
Miután meguntam az önsanyargatást elindultam vissza a terembe. Kicsit nagy lendülettel léptem be az ajtón, de azzal a lendülettel meg is álltam.
-Gondolom a kisasszony tudja az egész éves anyagot, azért késett már az első óráról - beszélt hozzám a tanár úr és közben vizslatott a szemüvege mögül.
-Én csak...
- Nem érdekelnek a kifogások. Mire vár még, üljön le.
Még azt se mertem mondani, hogy rendben. Inkább teljesítettem a kérését. Nem bírtam. Egyszerűen elegem van mindenből. Először Tom, azután Harry és a hülye barátai, most meg a tanár aláz meg az osztály előtt. Tisztába voltam vele, hogy nehéz lesz. De ennyire?
Ilyen megkönnyebbülést még nem éreztem, amikor meghallottam azt a bizonyos hangot. Kicsöngettek.
- Én is tudom milyen gólyának lenni - szólalt meg a mellettem ülő lány - tavaly én is az voltam.
- Szóval te másod éves vagy -jelentettem ki.
-Igen, és még jó páran innen a teremből, Harry és a barátai és ott a jobb sarokban még ketten - mutatott a sarok felé - amúgy Alice Morgan vagyok.
- Én Alexis Parker, de csak hívj Alexnek. Amúgy te ismered Tomot? Állítólag mindenki tud a létezéséről- kérdeztem a lányt.
- Igen, dilis a csávó.
Úgy döntöttem beavatom Alicet az este és reggel történtekbe.
- Harry egy beképzelt, a suli menője és tavaly megnyert valami box-sulibajnokságot. De ami Tomot illeti, nálam van egy szabad hely a kolesz második emeletén - mondta miután elmeséltem mi is történt velem. Eszméletlen ez a lány, olyan élettel teli és vidám. Csak úgy ragyog. Irigylem őt.
- Komolyan mondod, azt megköszönném.
Aliceval megbeszéltük, hogy kettőkor a suli előtt találkozunk. Segít átcuccolni az ő szobájába. Kifele menet a kezembe nyomtak egy szórólapot. Biztos valami hirdetés. Félbehajtottam és elraktam a zsebembe, ahogy megláttam Alicet rám várakozni. A reklámpapír még várhat.
